Mi a PCL?
A hátsó keresztszalag (PCL) a térd legnagyobb és legerősebb szalagja. Két nagyon jól elkülönülő szakasza van: az egyik, amely a sípcsont (tibia) hátsó részétől a femorális bevágás tetejéig (a combcsontban) tart, az úgynevezett anterolaterális köteg, és egy második, kisebb szakasz, amely a bevágás oldalán halad, az úgynevezett posteromedialis köteg. Mindkét köteg megakadályozza, hogy a térd hátrafelé csússzon, különösen hajlított helyzetben. Mivel azonban más-más rögzítéssel rendelkeznek, más-más elsődleges funkciójuk is van. Az anterolaterális köteg megakadályozza a sípcsont (tibia) túlzott előre-hátra mozgását, míg a posteromedialis köteg megakadályozza a sípcsont túlzott elfordulását. Mivel eltérő funkciójuk van, a PCL szakadása esetén mindkét köteg rekonstrukciójára szükség van.
Mi a meniscofemorális szalagok?
A meniscofemorális szalagok kis szalagok, amelyek néha a térdízületben találhatók. Az oldalsó meniszkuszhoz kapcsolódnak, és a PCL mellett hasonlóan haladnak, hogy a combcsonthoz kapcsolódjanak. Az egyik meniscofemoralis szalag a hátsó keresztszalag előtt (Humphrey-szalag), a másik pedig hátul (Wrisberg-szalag) rögzül. Az elülső a betegek 30%-ánál, a hátsó pedig a térdek 60%-ánál van jelen. Mindkét szalag segíti a hátsó keresztszalagot, és megakadályozza, hogy a térd hátrafelé csússzon.
Hogyan fordulnak elő a PCL-sérülések?
A hátsó keresztszalag méretéből és erejéből adódóan jelentős traumás sérülés kell ahhoz, hogy elszakadjon. Következésképpen a legtöbb PCL-szakadás más szalagsérülésekkel együtt fordul elő. A PCL-szakadás önmagában, az úgynevezett izolált PCL-szakadás nem túl gyakori, ehelyett általában más szalagsérülésekkel (MCL, LCL vagy ACL) társul. A legtöbb izolált PCL-szakadás a térd elülső részének hajlítás közbeni sérülése következtében következik be. A behajlított térdre esés sportolás közben, jégen való megcsúszás vagy közlekedési baleset során a műszerfalnak ütközés néhány gyakori módja a PCL szakadásának.
Milyen gyakoriak a PCL sérülések?
Egy nemrégiben végzett epidemiológiai tanulmány szerint az izolált PCL szakadások előfordulási gyakorisága 2/100 000 az általános népességben, és a férfi alanyoknál több a sérülés. A kombinált PCL-sérülések előfordulása azonban sokkal magasabb.
Melyek a PCL szakadás tünetei?
A betegeknél duzzanat, kellemetlen érzés és fájdalom jelentkezhet, jellemzően a térd behajlításakor. Ha kombinált sérülést diagnosztizálnak, súlyos instabilitás lehet jelen. Ezekben az esetekben artériák vagy idegek sérülhetnek, ezért fontos kizárni ezeket a sérüléseket.
A PCL szakadások súlyossága
- Grade 1 PCL ficam: Kisebb részleges szakadás
- 2. fokozatú PCL ficam: Majdnem teljes szakadás
- 3. fokozatú PCL-szakadás: Teljes szakadás, amikor a szalag nem működőképes. Általában más térdszalagok (leggyakrabban a poszterolaterális térdstruktúrák)
Melyek a PCL-sérülések specifikus vizsgálatai?
A hátsó keresztszalag épségét számos klinikai teszttel lehet vizsgálni, beleértve a hátsó fiókos, a hátsó sag, a quadriceps aktív teszteket és a fekvő belső rotációs (IR) teszteket.
A térd PCL-sérülései maguktól gyógyulnak?
A legtöbb izolált hátsó keresztszalag-sérülés (I. és II. fokozat) gyakran magától gyógyul. Ennek az az oka, hogy a hátsó keresztszalagnak sűrű hüvelye van, amely gyógyulás közben védi a hátsó keresztszalagot. Fontos értékelni a hátsó keresztszalag tényleges működését. Bár az MRI-felvételen 6 hónap elteltével normálisnak és egészségesnek tűnhet, megnyúlt helyzetben is gyógyulhat. Bár az MRI-n “normálisnak” tűnik, előfordulhat, hogy nem működik megfelelően a térdben. Gondoljon egy gumiszalagra, amely megnyúlt, és ezt követően nem tud visszatérni a korábbi feszességéhez. Annak megállapításához, hogy ez megtörtént-e, a terheléses röntgenfelvételek, amelyeken a hátsó keresztszalagot dinamikusan vizsgálják, segíthetnek a sérülés súlyosságának meghatározásában.
Mi a legpontosabb módja a poszterolaterális saroksérülés diagnózisának?
A részletes kórtörténet, az átfogó fizikális vizsgálat, a speciális röntgenfelvételek és az MRI (mágneses rezonancia vizsgálat) kombinációja kulcsfontosságú a sikeres diagnózis felállításához. Az egyik speciális vizsgálat, amelyet a kórkép súlyosságának megállapítására végzünk, a térdelő terheléses röntgenfelvételek. Ezek a speciális röntgenfelvételek lehetővé teszik számunkra, hogy objektíven, milliméteres pontossággal számszerűsítsük és diagnosztizáljuk (validált rendszerek alapján) a részleges, teljes vagy kombinált PCL-sérülést. Ezenkívül a terheléses röntgenfelvételek lehetővé teszik a műtét előtti és utáni objektív összehasonlítást a beavatkozás eredményeinek nyomon követése érdekében.
Mi a PCL-sérülés kezelése?
Ha a betegnek csak hátsó keresztszalag-sérülése van, részleges szakadások (I. és II. fokozat) esetén konzervatív kezeléssel lehet próbálkozni. A konzervatív megközelítés pihenést, jeget, Tylenolt (paracetamol), fizikoterápiát és merevítőt foglal magában. A hátsó keresztszalag-sérülés gyógytornája valamivel korlátozottabb, mint az ACL-sérülésé (mivel a nagyobb fokú hajlítás (hajlítás) megterhelheti a PCL-t), és a quadricepsz izom aktiválására összpontosít, a combizom aktiválásának elkerülése mellett. A combfeszítők túl nagy aktivitása hátrahúzza a sípcsontot (sípcsont), ami megnyújthatja a hátsó keresztszalag gyógyulását. Emiatt általában merevítőre van szükség. Fontos, hogy megértse a merevítő viselésének okát, mert ezek általában sokkal nagyobbak és sajnos kényelmetlenebbek, mint más térdmerevítők.
A kombinált szalagsérüléses betegeknél, krónikus esetekben, vagy azoknál, akik a konzervatív kezelés ellenére is tüneteket mutatnak, műtét javasolt. a hátsó keresztszalag műtét hasonló az ACL műtéthez, mivel alagutakat fúrnak a síp- és combcsontba (sípcsont és combcsont), és ezekbe az alagutakba rögzítik a graftot. Mivel azonban a hátsó keresztszalag nagyobb, általában két graftra van szükség az anatómia és a biomechanika valódi reprodukálásához. Leggyakrabban Achilles-ín allograftot és combhajlító ín auto- és allograftot használnak. Jelentős bizonyítékok utalnak arra, hogy a kettős kötéses technika (két graft) jobb a térd működése és stabilitása szempontjából. Ez a technika azonban nehezebb. Ezt szem előtt tartva mindenképpen beszélgessen el a sebészével a preferenciájáról és az indoklásról.
Milyenek a PCL-sérülések eredményei?
A műtét eredményei a technikától és a sebésztől függően változóak. PCL-szakadás esetén, tekintettel annak viszonylagos ritkaságára, a siker esélyének optimalizálása érdekében olyan sebészt kell keresni, aki tapasztalt ezekkel a sérülésekkel, mivel ez nem egy könnyű vagy gyakori beavatkozás. Nemrég publikáltunk egy tanulmányt, amelyben 100 PCL-rekonstrukción átesett beteget vizsgáltunk, és amely kiváló eredményeket mutatott a térd kinematikájának (az egészséges térdhez hasonló mozgás és stabilitás) helyreállításával, legalább 2 éves követési idővel.
Visszatérhetek-e a sporthoz PCL-sérülés után?
A sérülés súlyosságától és a társuló sérülésektől függően a legtöbb PCL-rekonstrukció után 9-12 hónap múlva lehet visszatérni a sportoláshoz.
Milyen hosszú a felépülés?
A sérülés súlyosságától és más társuló szalagsérülésektől függően a felépülés 6 és 12 hónap között lehet. A mozgásterápia az 1. napon kezdődik, hogy a mozgástartományon dolgozzon. A betegeknek a sérülést vagy a műtétet követő első hat hétben nem szabad súlyt (vagy csak nagyon kis súlyt) viselniük. Ezt a kezdeti időszakot követően, amikor már sántítás nélkül tudnak járni, leszoktathatók a mankóról. A betegek általában két-három héttel azután, hogy járni tudnak, visszatérhetnek a gépjárművezetéshez. Az állóképességet és az erősítést a rehabilitáció második szakaszában lehet elkezdeni. A mozgékonysági gyakorlatok 4 hónap múlva kezdődnek a futás progressziójával együtt, ha az előző szakaszokat sikeresen teljesítették. Bár a sportoláshoz való visszatérés páciensenként eltérő, azt körülbelül 9-12 hónap múlva kell engedélyezni.