Franz Anton Mesmer

Franz Mesmer 1734. május 23-án született a svájci Itznang faluban. Tizenöt évesen belépett a bajorországi Dillingenben lévő jezsuita kollégiumba, majd onnan 1752-ben az ingolstadti egyetemre ment, ahol filozófiát, teológiát, zenét és matematikát tanult. Végül az orvosi pálya mellett döntött. 1759-ben beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol 1766-ban orvosi diplomát szerzett.

Mesmer ezután Bécsben telepedett le, és elkezdte kidolgozni elképzelését a testben lévő láthatatlan folyadékról, amely befolyásolja az egészséget. Eleinte mágneseket használt ennek a folyadéknak a manipulálásához, de fokozatosan arra a meggyőződésre jutott, hogy ezekre nincs szükség, sőt, valójában minden, amihez hozzáér, mágnesessé válik, és egy egészséget adó folyadék árad a saját testéből. Mesmer úgy vélte, hogy a pácienseivel való kapcsolat elengedhetetlen a gyógyításhoz, és ezt változatos kellékekkel érte el. Kezelőszobáit erősen drapériázták, zenét játszottak, és Mesmer hosszú, lila köntösben jelent meg.

Mesmer módszereit a bécsi orvostársadalom rossz szemmel nézte, ezért 1778-ban Párizsba költözött, remélve, hogy ott jobban fogadják az elképzeléseit. Franciaországban elsöprő népszerűséget ért el, kivéve az orvosok körében. Az orvosi vélemények alapján a francia kormány többször is megpróbálta lejáratni Mesmert. A politikai zűrzavar és forradalom idején ezeket az erőfeszítéseket úgy tekintették, mint a többség egészségének élvezetére tett kísérleteket, és a mesmerizmus népszerűsége töretlenül folytatódott. A folyamatos nyomás hatására azonban Mesmer a francia forradalom kezdetén Svájcba vonult vissza, ahol élete hátralévő éveit töltötte.

A kritikusok a figyelmet Mesmer módszereire irányították, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyógyulások csak a páciens elméjében léteznek. James Braid és mások 19. századi angliai tanulmányai Mesmer munkásságáról kimutatták, hogy Mesmer kezelésének fontos aspektusa a páciens reakciója volt. Braid vezette be a “hipnózis” kifejezést, és ragaszkodott ahhoz, hogy a hipnotikus jelenségek alapvetően fiziológiaiak, és nem kapcsolódnak egy folyadékhoz. A. A. Liebeault és Hippolyte Bernheim még későbbi franciaországi tanulmányai a hipnotikus jelenségeket pszichológiai erőknek, különösen a szuggesztiónak tulajdonították. Miközben a 19. században ezen a tudományos átalakuláson ment keresztül, a mesmerizmus másutt egyre szorosabban kapcsolódott az okkultizmushoz, a spiritizmushoz és a hitgyógyításhoz, és ez utóbbi esetben a Keresztény Tudomány alapját képezte.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.