1

Az Egyesült Államokban évente körülbelül 12 000 új lágyrész-szarkóma (STS) esetet diagnosztizálnak, ami közel 5000 halálesetet okoz. Az STS betegek felénél egy vagy több tüdőáttét alakul ki. Hatékony szisztémás terápiák hiányában az orvosok gyakran támaszkodnak a tüdőmetasztatektómiára (PM), a tüdőáttétek sebészi eltávolítására, bár az STS-re jellemző gyakorlatra vonatkozó jelenlegi adatok korlátozottak. Az AATS 96. éves ülésén tartott előadásában Dr. Neel P. Chudgar, a Memorial Sloan Kettering Rákközpont (New York) sebészeti osztályának munkatársa a tüdőmetasztatektómián átesett STS-betegek nagy, egyetlen intézmény adatbázisán alapuló túlélési adatokat és prognosztikai tényezőket mutat be.

“A jelen tanulmány abban különbözik a korábbi publikációktól, hogy nagyobb, egyetlen intézményből álló kohorszot használtunk, ami növeli a potenciálisan jelentős különbségek azonosításának erejét, és a vizsgálati populáció homogenitásának fokozása érdekében kizárólag az STS-re összpontosítottunk” – magyarázta Dr. Chudgar. Az adatbázis 803 olyan beteget tartalmazott, akik 1991 szeptembere és 2014 júniusa között szarkóma miatt PM-en estek át. Miután kizárták azokat a betegeket, akiknek primer csontszarkómájuk volt, diagnosztikus reszekción estek át, más kórházban végeztek PM-et, vagy nem végezték el az elsődleges tumor reszekcióját, 539 beteget vizsgáltak, akik 760 kuratív szándékú PM-en estek át.

A kutatók megállapították, hogy az első PM-et követően a medián teljes túlélés 33,2 hónap, a medián betegségmentes túlélés pedig 6,8 hónap volt. A betegek 34 százaléka 5 év után, 23 százaléka pedig 7 év után is életben volt.

A kutatók ezután elemezték az adatokat, hogy megállapítsák, képesek-e azonosítani a hosszabb túléléssel összefüggő tényezőket. Azt találták, hogy a leiomyosarcoma szövettani altípusa, a legfeljebb 10 cm-es primer tumor mérete, az elsődleges tumor reszekciójától a tüdőáttétek kialakulásáig eltelt idő növekedése, valamint a legfeljebb három kezdeti tüdőáttét, mind szignifikánsan összefüggött a hosszabb teljes túléléssel. A minimálisan invazív rezekciók szintén hosszabb teljes túléléssel jártak együtt (medián 44,3 hónap), szemben a nyílt műtéttel (medián 29,9 hónap). A szerzők azonban a minimálisan invazív műtéthez társuló csökkent kockázatot a betegek kiválasztásának tulajdonítják, mivel e betegek 81%-ának csak egy vagy két tüdőáttétje volt.

“Eredményeink azt mutatják, hogy a betegség jellemzőinek műtét előtti meghatározása segítheti a sebészeket a betegek kiválasztásában, akik a PM segítségével hosszabb túlélést érhetnek el” – nyilatkozta a vezető szerző, Dr. David R. Jones, a Memorial Sloan Kettering Cancer Center mellkassebészeti szolgálatának professzora és vezetője. “Amíg az áttétek mögöttes biológiai mechanizmusainak jobb megértése és a gyógyszeres célpontok további azonosítása nem történik meg, addig a PM marad a legjobb elérhető kezelés az áttétes STS kezelésére.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.